A cégek nagy része életképtelenné válna, ha valamennyi adó- és járulékfizetési kötelezettségét az előírásoknak megfelelően teljesítené. Ki így, ki úgy próbálja megkerülni a szabályokat.

Magyarországon az ÁFA mértéke 27%, ami kirívóan magas. Ha be akarom fizetni – nagyon fáj. Aki módot talál arra, hogy az ÁFA fizetési kötelezettség alól kibújjon, jelentős költségtételtől szabadul meg. Ezért aztán az ÁFA bevallás napján mindenki arra törekszik, hogy a fizetendő ÁFÁ-ja nulla, vagy nullához közeli érték legyen. Ehhez költségszámlák kellenek, de a cég tényleges tevékenysége során keletkezett költségszámlák értéke normális üzletmenet esetén soha nem éri el a cég bevételeinek értékét. Egyszerűen szólva – ha a cég működése nyereséges, akkor mindig lesz befizetendő ÁFA.

Az adóhivatal az ellenőrzések során abból indul ki, hogy céget azért csinálunk, és azért működtetünk, hogy nyereséges legyen.

Akik az ÁFÁ-ból élnek

A gazdasági társaságok nagy részére igaz, hogy ha bevallaná és befizetné a valóságos üzleti események után számított ÁFÁ-t, akkor nem maradna annyi pénze, amennyi a tulajdonosok életben maradásához szükséges, de ha el tudja kerülni a befizetést, a társaság nyereségesen életben tartható. Úgy is mondhatnánk, hogy a cégek nem elhanyagolható hányada, a be nem vallott, és így be nem fizetett ÁFÁ-ból tartja fenn magát.

Az árverseny

Vannak üzletágak, ahol nagy a konkurenciaharc, és ezért kemény árverseny van. Mivel az előállítási költségek nem csökkenthetők – hiszen előbb-utóbb mindenki megtalálja a legolcsóbb beszerzési forrást - az árak csak a vám és az ÁFA tételek elkerülésével szoríthatók lejjebb. Ebben a helyzetben az kerül hátrányba a versenytársaival szemben, aki az adóterheket nem tudja csökkenteni. Nagyon jellemző, hogy a jogszabály követő cég piacot veszít, a jogszabályt kreatívan értelmező társaság pedig fölénybe kerül. Törvényszerű az is, hogy amikor a veszteségeket látva, a korábban jogkövető társaság arra az elhatározásra jut, hogy az életben maradás érdekében változtat korábbi álláspontján, akkor megfelelő gyakorlat híján olyan hibát követ el, amivel fennakad az adóhivatal ellenőrzésén. Gyakran a jogszabályok megkerülésében nagyobb rutinnal rendelkező versenytársa jelenti fel.

A jellemző túlélési stratégiák

Mivel az eladási ár nem haladhatja meg a konkurens eladási árát, ha ez az alacsony ár már veszteséges üzletmenetet eredményez, döntési helyzet áll elő:

1. befejezzük a tevékenységet, de akkor miből fogunk megélni

2. kényszerűen megoldást keresünk az adóterhek mérséklésére

Adóteher mérséklő technikák

1. Nem minden bevételt számláznak le – már aki ezt megteheti. Ez egyenes út a tagi kölcsön problémához, amit csak profi folyamatszervezők képesek kezelni. Rendszerint készlet kivezetési problémát is okoz, ezt is csak profi folyamatszervezők képesek kezelni.

2. Számlavásárlás – ez már öt évvel ezelőtt is ostobaság volt, előbb-utóbb mindenki megbukik vele, főleg, ha „számlagyár”-tól vásárol, mert, ha az ellenőrök a számlagyár iratait lefoglalják, akkor eljutnak az összes „vevő”-höz is.

3. Olyan költségtételt állítanak be a költségek közé, amelyről nincs bizonylat – és arra számítanak, hogy majd megússzák, de egyébként is, ha jön az ellenőrzés, akkor majd kitalálnak valamit. [Ezt nem is érdemes minősíteni].

4. Az import beszerzési árat növelik – így az árrés nyereségtartalma külföldön jelenik meg.

5. A beszerzési árat csökkentik – így csökkentve a beszerzés adóterheit.

6. Furfangos megoldások – erre azonban csak nagyméretű cégek képesek.

Azt hangsúlyozzuk, hogy e fenti lépések nem bocsánatos bűnnek számítanak, éppen ellenkezőleg, a legkülönfélébb – rendszerint súlyos - büntetőjogi következményekkel járnak.

Ideje tudomásul venni, hogy fel kell hagyni a korábbi megszokásokkal.

Az évek óta görgetett megoldatlan problémákat meg kell oldani, és itt az ideje új üzleti stratégia kidolgozásának.

Az adóellenőrzés ma már nem az adóellenőr megjelenésével kezdődik, mert elsősorban a NAV elektronikus rendszerében zajlik.

A NAV rendszere olyan szofisztikált programokkal szűri át a bevallásokból nyert elektronikus adatokat, amelyek kiemelt kockázatnak értékelik, és ellenőrzésre jelölik ki azokat a társaságokat, amelyek bevallási adatai között

- magas a rövid, vagy hosszúlejáratú kötelezettségek értéke, különösen, ha azt kifejezetten a tulajdonosokkal szemben fennálló kötelezettségként tartják nyilván (tagi kölcsön),

- magas a készletérték (különösen, ha az éves árbevétel adathoz képest is magas)

- magas a hátrasorolt kötelezettségek összege

- magas a pénztár-nyilvántartásban szereplő pénz összege (mert mindenki tudja, hogy a valóságban ez a pénz rendszerint nincs meg)

Ma már a legegyszerűbb rutin ÁFA ellenőrzés is lázálommá válhat, mert az adóellenőr figyel más részletekre is.

Figyel, már csak egzisztenciális szempontból is, mert ha adóhiányt talál, azért megjutalmazzák. Pénzzel és előléptetéssel.

Kérjen időpontot, vagy kérdezzen!