Tudjuk azt, hogy semmi nem tart örökké. A gyermekeink vagy nem akarják folytatni, amit mi megkezdtünk, vagy nem alkalmasak arra, hogy a céget életben tartsák.

Az is lehet, hogy ma már nem életképes az, amit eddig csináltunk.

Akár ezért, akár azért, sokan tudjuk, hogy a cégünk nem fog túlélni bennünket.

Kiszállni nem könnyű!

Sokan vannak közöttünk, akiknek egyetlen vagyona a saját cége, azon kívül nincs semmije. Az autója és a háza is a cég nevén van, mert ez a megoldás annak idején jó ötletnek látszott.

Ha ki akarunk szállni, akkor a cégvagyonból mindent, amit csak lehet, a magánvagyonunkká kell tennünk.

A cég vagyona és a magánvagyonunk két különböző dolog.

A cég vagyona jelenti a fedezetet a szállítókkal szembeni kötelezettségek és az adókötelezettségek teljesítéséhez, de a cégtársaink is részesedni akarnak belőle. Csak ami ezek után megmarad, az válhat a magánvagyonunkká. A szabályok szerint a cégvagyonból osztalékként vehetünk ki pénzt, de csak akkor, ha a cégünk előbb a szállítók felé fennálló tartozásokat és az adókötelezettségeket teljesítette és az osztalékadót is megfizettük. A cég nevén nyilvántartott ingatlanokat és ingóságokat pedig meg kell vásárolnunk, ha azt akarjuk, hogy az valóban a miénk legyen.

Amikor ki akarunk szállni, más problémánk is lehet.

Ha a cégnek olyan kifizetései voltak, ami mögött nem volt bizonylat, akkor a pénztár-nyilvántartás jelentős pénzkészletet mutat, de ez a pénz valójában nincs a pénztárban, hiszen azt elköltöttük. Ha az irataink nem dokumentálják megfelelően, a kívülálló számára is elfogadhatóan a cég pénzmozgásait, akkor személyesen kell helytállnunk a hiányosságokért. Ha a cég pénztárában a nyilvántartások szerint pénz van, de az a valóságban nincs meg, az a kártérítési, de sikkasztás, vagy csalás miatt a büntetőjogi felelősséget is megalapozza.

Könnyű ezt a helyzetet megoldani?

Jó lenne olyan szakemberhez fordulni, aki az ilyen ügyek specialistája?

Az első konzultációért nem kérünk pénzt.

Kérjen időpontot, vagy kérdezzen!