Ügyfelünket felszámolás fenyegette. Két szállító, összesen 48 millió forint összegű követelés alapján kezdeményezte a felszámolási eljárás megindítását.

Amikor az ügyfél hozzánk fordult, az első fokú bíróság még nem döntött a felszámolási kérelemről. Könnyebb lett volna a helyzet, ha az ügyfél már korábban hozzánk fordult volna, mert ebben a szakaszban a hitelezők követelését vitatni eredményesen már nem lehetett, így a felszámolás elrendelését nem volt könnyű megakadályozni.

Mivel az ellenségesen fellépő két hitelezővel nem lehetett megállapodni, már csak egy lehetőség maradt – csődeljárás megindításával kellett megakadályozni a felszámolás elrendelését. A csőd bejelentésével sietni kellett, mert ha az első fokú bíróság határozatot hoz a felszámolás elrendeléséről, azt követően - a törvény szerint - a csődeljárást már nem lehet megindítani, még akkor sem, ha az első fokú bíróság döntése ellen fellebbezést terjeszt elő ügyfelünk.

Nem késtünk el.

A csődeljárás időben megindult, a bíróság elrendelte ügyfelünk csődvédelmét. Ez azonban legfeljebb hat havi lélegzetvételnyi időt jelentett, mivel a két ellenséges hitelező követelése az összes követelés nagyobb hányadát tette ki, ezért kettejük beleegyezése nélkül a cég túlélését lehetővé tevő csődegyezséget nem lehetett megkötni.

A többi hitelező együttműködő volt, nekik az volt az érdekük, hogy a cég életben maradjon, ezért őket hosszú tárgyalások útján meg lehetett győzni arról, hogy a csődeljárásban támogassanak bennünket.

A feladat már csak az volt, hogy a támogató, de kisebbségben lévő követelésekből csináljunk törvényesen támogató és többségben lévő követelést, és az ellenséges – többségben lévő - hitelezők akaratával szemben hozzuk létre az ügyfelünknek kedvező csődegyezséget.

Megoldottuk ezt is.

Vissza az esetekhez, vissza a felszámolási esetekhez