Esetünkben ügyfelünknek több, mint 300 millió forint hitelezői követeléssel kellett szembe néznie. A cégnek likvid pénzeszközei nem voltak, volt azonban 100 millió forint nyilvántartási értékű, de eladhatatlan készlet és eszközállománya, valamint hozzávetőleg 400 millió forint összegű kétes– mert csak hosszú és bonyolult perben érvényesíthető - követelésállománya.

A hitelezők száma meghaladta a 150-et, közülük több, mint ötvenen a peres eljárást is megindították a társaság ellen.

Amikor ügyfelünk hozzánk fordult, már több, mint 20 felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a hitelezők a bíróságra, és további beadványokra kellett számítani. A felszámolás elkerülhetetlennek látszott.

A hitelezők nagy száma miatt tartani kellett attól is, hogy büntetőeljárás indul a vezetők ellen. Azt biztosra lehetett venni, hogy amennyiben a felszámoló kezébe kerül az ügyek intézése, akkor a készletek és eszközök értékesítéséből számottevő összeg nem folyik majd be, a követelésállományt pedig nem tudja ügyfelünk érvényesíteni.

Ebből a helyzetből kellett kiutat találni.

Az elsődleges cél a felszámolás elrendelésének megakadályozása volt, megbízónknak időt kellett nyernie ahhoz, hogy a követeléseit a bíróságon érvényesíthesse, aminek a várható időszükséglete három-négy év volt.

Ugyanilyen fontos volt a vezetők és tulajdonosok kártérítési és büntetőjogi felelősségének kizárása is.

Ezeknek a céloknak az elérése csak úgy volt lehetséges, ha az ellenséges hitelezők számát sikerül jelentősen lecsökkenteni.

Mivel a tartozások részbeni kiegyenlítésére sem volt pénz, a készletek és eszközök kis részének értékesítéséből befolyó pénz pedig éppen csak fedezte a működési költségeket, csak az a lehetőség maradt, hogy a hitelezőkkel meg kell állapodni abban, hogy a követelésük fejében készleteket és eszközöket vegyenek át, és az erről kiállított számlát pedig kompenzálni lehessen a hitelezők kiegyenlítetlen számláival.

A készletek és eszközök átadása csak nyilvántartási értéken történhetett, mert ez volt a feltétele annak, hogy az ne okozzon vagyoncsökkenést, és így ne legyen alapja a vezetők kártérítési, vagy büntetőjogi felelősségre vonásának.

A hitelezők nagy része belátta, hogy nincs más választása és meg lehetett velük állapodni ezekben a feltételekben. A perek száma tíz alá csökkent, a felszámolás megindítására irányuló eljárások sorra megszűntek.

Három év munkájával elértük, hogy a hitelezők közül már csak kilenc maradt aktív,felszámolást nem rendelt el a bíróság, és sikerült annyi követelést felvásárolni, aminek eredményeként meg lehetett indítani a csődeljárást, ahol el tudtuk érni az ügyfelünknek megfelelő csődegyezséget.

A vezetők és a tulajdonosok elleni kártérítési és büntetőjogi felelősségre vonást elhárítottuk.

Vissza az esetekhez, vissza a felszámolási esetekhez